A gyermek fejlődése annak társadalmi lényré történő átalakulása - személyiség. Ez természetes és társadalmi környezetének hatására, valamint speciális, célzott tevékenységek révén alakul ki bizonyos személyiségjegyek - a társadalmi nevelés - kialakításához.
A gyermek teljes fejlődéséhez a kommunikáció nagyon fontos. A kommunikáció folyamatában asszimilálódik a beszéd, amely vezető szerepet játszik a környező világ megismerésében és fejlődésében. A társadalmi alanyá történő átalakulás az ember szocializációjának, társadalmi beilleszkedésének, társadalmi csoportoknak az eredménye. Ezt a folyamatot az értékek, attitűdök, viselkedési minták, társadalmi normák asszimilációjával valósítják meg, amelyek alapján jelentős személyiségjegyek alakulnak ki.
A szocializáció folyamatos folyamat, amely az ember egész életében folytatódik, de gyermekkorában és serdülőkorában a legnagyobb szerepe van, ezekben az időszakokban meghatározzák az összes alapvető orientációt, asszimilálják az alapvető társadalmi normákat, és kialakulnak a társadalmi viselkedés motivációja.
A társadalmi környezet az emberek legváltozatosabb közössége, amelyet bizonyos viszonyrendszerek és szabályok jellemeznek. Az ember bizonyos mértékig befolyásolja a környezetet, megváltoztatja azt, ugyanakkor a környezet is befolyásolja az embert, bemutatva neki a saját igényeit. A környezet elviselhet egy embert, a tetteit, és elutasíthatja, ellenségesen kezelheti őt. A társadalmi nevelés elősegíti a társadalmi szempontból szükséges társadalmi, szellemi és érzelmi értékek megszerzését. Fő célja az ember fejlődésének elősegítése, képességeinek a társadalom érdekében történő megvalósítása.
A társadalmi nevelés folyamata elsősorban a családban, később az oktatási intézményekben zajlik, informális kommunikáció útján. Az emberi képességek megvalósításának fő feltétele a család, a legnagyobb potenciállal rendelkező legfontosabb oktatási intézmény. A gyermek számos társadalmi szerepet asszimilál a családban: fia vagy lánya, nővére vagy testvére, unokaöccse, unokája, megismerkedik az anya és az apa, a nagyszülők szerepével.
A következő fontos szerep a csapattag. Az óvodában, az iskolában, a sport területén, a társakkal való kommunikáció során a gyerekek megtanulják az elvtárs, a barát, a hallgató, a vezető szerepét. Fontos társadalmi szerep az, hogy egy ország állampolgára lenni, szeretni hazáját, büszke lehet rá.
A társadalmi fejlődés minden egyes szakaszát sajátos életkori jellemzők jellemzik, amelyek bizonyos pszichológiai reakciókban, életkornak megfelelő tevékenységekben, a különböző szocializációs intézmények alakító hatásában nyilvánulnak meg.
A gyermekek szerepmodellezési mechanizmusának elsajátítása biztosítja, hogy sikeresen bekapcsolódjanak a társadalmi kapcsolatokba, megtanulják alkalmazkodni, alkalmazkodni az új helyzetekhez egész életük során. Ezt az alkalmazkodási folyamatot társadalmi adaptációnak nevezzük.
A szocializációs folyamat gyakran valamilyen okból bonyolult. A társadalomba való belépés nehéz lehet a fizikai vagy mentális fejlődés sajátosságai miatt. A szociális spontán vagy szándékos környezeti hatás eredményeként néha torzul a szociális normák elfogadása egy gyermek által. Ennek eredményeként nem tud beilleszkedni a normál társadalmi kapcsolatokba, ezért speciális segítségre van szüksége a sikeres integrációhoz.
