A hit az a személy meggyőződése, hogy valahol fölött van egy hatalmas és mindenre kiterjedő erő, amelynek az univerzum alárendeltje van. A világ bármely vallása csak egy módja annak, hogy a láthatatlanokat a héjba öltözzük, és egy kísérlet arra, hogy egy képet, amelyet nem lehet konkrétabban leírni, az emberi tulajdonságokkal, intelligenciával és érzelmekkel ruházzuk fel.
Természetesen, tágabb értelemben, a vallás a társadalom irányításának eszközeként tekinthető. Ha azonban figyelmen kívül hagyjuk azokat a történelmi folyamatokat, amelyekben a papság befolyásolta az élet világi, gazdasági és politikai aspektusait, akkor csak az ember belső érzése marad meg. A szellem és a lélek fogalma közvetlenül kapcsolódik a hithez. Sok tanításban a szellem, a romlandó fizikai héjon ellentétben, halhatatlan. Az ember fél az ismeretlenségtől, amely az utolsó vonalon túl vár rá, mert a túlélési ösztönöt a természet maga határozza meg. A hit reményt ad az embernek, hogy életének útja nem ér véget a test biológiai halálával, segít leküzdeni a fizikai eltűnés félelmét. Az ember belső kapcsolata a legfelsőbb istenséggel különböző körülményekre építhető: félelemre, tiszteletre, szolgas imádatra, szinte egyenlő partnerségre, szerelemre. Ez a sokféleség abból a tényből fakad, hogy a hit különböző módon és okokból származik. Valaki gyermekkortól nevelkedik attól, hogy valaki hatalmas és mindenki számára láthatatlanul súlyos büntetést kapott a kötelességszegés miatt. Mesélnek valakinek Isten irgalmasságáról és megbocsátásáról, a földi gyermekei iránti állandó gondozásáról. Másoknak egyszerűen "bűnbakra" van szükségük, amelyek machinációit személyes kudarcaik és hibáiknak tudják tulajdonítani. A hit erőteljes ösztönző mind az inspirált cselekvés, mind az elítélt tétlenség számára. Ez egy személy arra irányuló kísérlete, hogy meghatározza helyét az univerzum szerkezetében, és értelmét adja meg létezésének. Egy módja annak, hogy megszabaduljunk a magánytól (Isten körül van, mindig ott van) és a lehetőségről, hogy egy jelentős fogasként érezze magát a természetben létező dolgok kölcsönhatásainak általános rendszerében. Ez a legnagyobb remény, hogy az élet nem egyszerű biológiai folyamat, hanem egy nagy szellemi szentség része.
