Japán fővárosában, Tokióban egy emlékművet állítottak fel Hachiko nevű kutya számára. 1934. április 21-én történt. Ez az emlékmű a kutyák valódi odaadását és hűségét képviseli a tulajdonosokhoz. Ezt a témát részletesebben be kell tartani.
Miért helyezett egy emlékművet egy Hachiko nevű kutya?
Az egész 1923-ban kezdődött. Ekkor november 10-én született a cselekményfajta kölyökkutyája. A kiskutyát a Tokiói Egyetemen dolgozó professzornak adományozták. Ez a professzor adta a kölyöknek Hachiko becenevet. Japánul fordítva, a „hachiko” a „nyolcadik”. A kiskutya ilyen becenevet szerzett azért, hogy a professzor életében nyolcadik kutya lett. A kölyökkutya nagyon hűséges és odaadó kutya nőtt fel: mindig és mindenhol követte a gazdáját, látta, hogy ott dolgozik, és onnan találkozik. Csodálatos, hogy Hachiko a Shibuya állomásra érkezett, hogy időben találkozzon a professzorral!
1923 májusában egy szívroham Hachiko tulajdonosának, a Hidesaburo Ueno nevű professzornak a halálát okozta. Itt kezdődik az idő próbája. A kutya akkoriban csak 18 hónapos volt, és továbbra is találkozott, és ugyanabban az állomáson várt szeretett mesteréhez. Minden nap Hachiko jött oda, a professzort várva. A kutya kora estétől késő szürkületig feküdt az állomáson. A kutya az éjszakát a professzor házának tornácán töltötte, amely szorosan bezárva volt, mert senki sem lakhatott benne.
Ueno professzor rokonai és barátai megpróbálták magukhoz vinni Hachiko-t, de minden próbálkozásuk kudarcot vallott: a kutya mindenképpen ellenállt, és továbbra is a Shibuya állomásra jött, várva szeretett mesterét. Ez a hűség és hűség meglepte a vasútállomás munkavállalóit, a helyi eladókat és a hétköznapi rendszeres járókelőket. Hamarosan a sajtó érdeklődött Hachiko fényes cselekedete iránt.
