Egy hívõ számára a Legfelsõbb léte önmagában nyilvánvaló, és nem igényel elméleti megerõsítést. A vallási és filozófiai gondolkodás történetében azonban számos példát találtunk arra, hogy a spekulatív érvelés hogyan vezetheti le Isten lényének szükségességét.
Használati útmutató
1
Isten mint abszolút létezésének, azaz az összes tulajdonságnak a hordozójában létező első bizonyítékok Anaxagoras ókori görög filozófusából származnak. Úgy vélte, hogy a bonyolult és változatos kozmosz (az univerzum, amint később mondom) korszerűsödik annak a ténynek köszönhetően, hogy a legfelsőbb elme ("Nus") teremtette és irányította. Később Arisztotelészben megjelenik az Abszolút elméletének fejlesztése, aki úgy gondolta, hogy minden anyagi dolognak megvan a saját oka, hogy - saját oka stb. - Istennek, akinek önmagában alapvetõ oka van.
2
A XI. Században Canterbury Anselm ontológiai érvelését Isten létezését támogatta. Azt állította, hogy Isten az Abszolút, minden tulajdonsággal (tulajdonsággal) rendelkezik fölényes mértékben. Mivel a létezés bármely anyag első tulajdonsága (ahogyan Arisztotelész javasolta kategorikus felépítésében), Istennek szükségszerűen létezésének kell lennie. Anselm azonban azért kritizálta, hogy a valóságban nem létezik minden olyan dolog, amelyről az ember gondolhat.
3
Az arisztotelészi ötletek, valamint logikai felépítése szellemükben közeli volt a középkori tudósoknak. Az isteni orvos, Thomas Aquinas, a teológia összegében öt klasszikus bizonyítékot fogalmazott meg Isten létezéséről. Először: minden dolognak megvan az oka a saját magán kívüli mozgásra, az elsődleges mozgatórugó, amely önmagában nem mozog, Isten. Másodszor: mindennek lényeges oka van önmagán kívül, kivéve Istent, aki az első lény, és ezért a világ minden oka. Harmadszor: minden létező dolog egy magasabb lényegből származik, amelynek abszolút lénye van - ez Isten. Negyedszer: a földi dolgokat különféle tökéletesség jellemzi, és mind visszamennek egy abszolút tökéletes Istenhez. Ötödször: a világ összes esszenciáját célok kitűzése köti össze, ez a lánc Istentől indul, aki mindent megcéloz. Ez az úgynevezett hátsó bizonyíték, azaz az adotttól az érthetőig megy.
4
Immanuel Kant, akit Isten létezésének híres hatodik bizonyítékának megalkotásáért kaptak, felveti ezt a témát a Gyakorlati elme kritikájában. Kant szerint az Isten gondolata minden emberben benne van. A kategorikus követelmény (a magasabb erkölcsi törvény elképzelése) létezése a lélekben, amely időnként arra készteti az emberét, hogy a gyakorlati felhasználással ellentétesen járjon, a Legfelsőbb létezését támogatja.
5
Pascal később megvizsgálta az Istenbe vetett hit megfelelőségét a játékelmélet szempontjából. Nem tud hinni és erkölcstelen módon viselkedni, vagy jó szándékú, bár megtapasztalhatja az igazlelkű élet néhány nehézségét. Végül az a személy, aki Isten oldalát választotta, semmit sem veszít, vagy pedig paradicsomot szerez. A hitetlen nem veszít semmit, vagy pokolba megy. A hit egyébként nyilvánvalóan még több jót tesz. A vallási filozófusok (különösen Frank) azonban megkérdőjelezték az ilyen hit "minőségét" és Isten iránti értékét.
