A beszéd változatlan részei abban különböznek a változóktól, hogy nincsenek végződések. A beszéd ilyen részeit nem lehet megváltoztatni, és a szövegben ugyanolyan formában használják őket. Az iskolai tantervvel összhangban ezek tartalmazzák a beszéd szolgálatos részeit, mellékneveket, határozószókat, közbeszólásokat és onomatpoéikus szavakat.
Használati útmutató
1
A beszéd hivatalos része olyan szavakat tartalmaz, amelyekkel lehetetlen kérdést feltenni. Ezeknek a szavaknak nincs lexikális jelentése, mert nem jelölnek sem tárgyat, sem jelet, sem egy műveletet. Az egyetlen funkciójuk kiegészítő. Arra szolgálnak, hogy kifejezzék a tárgyak, tevékenységek vagy jelek közötti kapcsolatot, valamint összekapcsolják őket mondatban és mondatban. A mondat elemzésekor a beszéd szolgáltatási részei kihagyásra kerülnek, mivel nem tagjai a mondatnak.
A beszéd szolgálati részei a következők:
- részecskék („lenne”, „vajon”, „csak”, „nem”, „csak”);
- szakszervezetek ("a", "de", "és", "így", "mert");
- prepozíciók ("be", "alatt", "át").
2
A részvétel a beszéd független részeire utal. Kérdéseket tehet fel neki: „Hogyan?”, „Mit csinálsz?”, „Mit csinálsz?”. A melléknév az ige nemdefinitív formája, azaz a főműveletben további műveletet jelent. A melléknevek megőrzik annak az igenek a formáját, amelyből alakultak, és az igejellemzők egyike a tranzitivitás. Mint az ige, a melléknév reflexiós és helyrehozhatatlan is lehet, és tökéletes és tökéletlen forma is lehet.
A hiányos nézet azt jelenti, hogy a kiegészítő művelet még nem fejeződött be. A jelenlegi ige törzséből egy alsóbb részt veszünk a sziszegés ("légzés") utótaggal, más esetekben az "I" utótaggal ("szerető") és a "lenni" ("létezés") igétől tanulni..
A tökéletes nézet azt jelenti, hogy a fő művelet megkezdéséig az igék-predátum által kifejezett kiegészítő művelet már véget ért. A hiányos részzeteket az infinitív igéből vagy az igeből álló "in" ("evés"), "tetvek" ("evés"), "shea" ("jön") utótagokkal, a "függő" utótaggal hozzuk létre. ("elege") a reflexív igektől.
A szentség mondata körülmény.
3
Az határozószó a beszéd független része, amely egy tárgy, művelet vagy valamilyen más jelét jelöli. Egy mondatban egy határozószót hozzá lehet rendelni egy igehez, melléknévhez, melléknévhez, főnévhez, melléknévhez vagy egyéb melléknévhez. A határozószavaknak nincs végződése, és nem módosíthatók. A mondatban a melléknevek leggyakrabban a körülmény funkcióját töltik be, ám ezek a predikátum szerepét is betölthetik. A határozósokat a következő csoportok különböztetik meg megnevezésük szerint:
- a cselekvés módja („Hogyan?”, „Hogyan?”), például: „megbízható”;
- idő ("Mikor?", "Meddig?", "Mennyi ideig?"), például: "nyáron", "hosszú";
- helyek (“Hol?”, “Hol?”, “Hol?”), például: “messze”, “otthon”;
- okok („Miért?”), például: „melegen”;
- célok („Miért?”), például: „szándékosan”;
- mérések és fokok (“Mennyit?”, “Mennyit?”, “Mennyire?”, “Mennyire?”), például: “egy kicsit”, “sok”.
Külön oroszul kiemelve azokat a határozószókat, amelyek jelzik a cselekvés jeleit. Ezek indikatív ("onnan"), határozatlan ("valahogy"), kérdező ("miért") és negatív ("soha") melléknevek.
4
Az interjekciók az érzések és az érzelmek továbbítását szolgálják anélkül, hogy megneveznék a tárgyat, sem a tevékenységet, sem a jelet, például: „ah”, „ó”, „wow”, „wow”, „br-r”.
5
Az onomatopoéikus szavakat animációs és élettelen hangokat fejezik ki, például: „ku-ku”, „woof”, „miau” stb. Ezek sem változnak.
