Az idegennyelv-tanulás új karrierlehetőségeket nyit meg, lehetőséget ad a filmek eredeti olvasására és a könyvek olvasására, a dalok jelentésének megértésére és az emlékezet elmélyítésére. Nem minden nyelvet tanulnak ugyanolyan könnyedén - köztük nagyon egyszerűek és rendkívül nehéz megtanulni.
A legnehezebb nyelvek
Az egyik legnehezebb nyelv a kínai. Mindegyik szót külön szimbólum jelöli, amely felismeri azt, még mindig nem lesz tudomása arról, hogyan kell mondani. A komplexitást hatalmas számú homofon képviseli - szavak, amelyeket ugyanolyan módon kell mondani, de eltérően vannak megírva, és különféle fogalmakat jelölnek. A kínai tonális rendszer szintén nem egyszerűsíti a hallgató számára a feladatot. A mondat általános intonálása mellett az egyes szótagokat különböző tónusú nyelven is kiejtik, amelytől a szó jelentése függ.
A japán komplexitása nem sokkal rosszabb, mint a kínai. A szimbólumok ismerete szintén nem ad képet a kiejtésükről. Három írórendszer létezik japánul: kanji, amely kínai karaktereket használ, hiragana, nyelvtani részecskék és utótagok írására szolgál, és katakana, a kölcsönvett szavak jelölésére.
A japán hallgatók háromszor annyi időt töltenek el, mint azok, akik angolul vagy franciául tanulnak.
Az arab szintén sok nehézséget okoz. Az magánhangzókat nem használják írásban, és a mássalhangzóknak négy helyesírása van, a szó helyétől függően. Az főneveket és igeket egyedül, kettõsen és többes számban kell tanulmányozni. A főneveknek három és kettő esetük van, és a mondatban szereplő ige a predikátum előtt kerül.
Az arab nyelvjárások, amelyek annyira változhatnak, hogy a modern európai nyelvek különböznek egymástól, szintén nagy bonyolultságúak.
