Sokan meg vannak győződve arról, hogy az asztrológia az élet és a munka objektív vezetője. Kiadunk egy sor irodalmi publikációt horoszkópokkal és tippekkel a viselkedés fő pontjainak kialakításához. Néha a keresztények is kedvelik az asztrológiai tanítást, nem értik meg annak lényegét és jelentését.
Az asztrológia nem csupán horoszkóp. Ez egy vallási és filozófiai doktrína, amely azon a tényen alapszik, hogy a csillagok és a bolygók befolyásolják az emberi személyt. Ez az emberek hajlamaira, karakterük különbségére, valamint a sorsra utal.
A keresztény ortodox egyház soha nem reagált pozitívan az asztrológia tanításaira a világ lényegéről. Ez elsősorban annak a ténynek köszönhető, hogy az asztrológiai doktrínában az emberi személy fontossága súlyosan csökken, és az ember teljes szabadságát megsértik. Az Úr függetlenné tette az embereket a csillagok és a bolygók elrendezésétől, és ő maga is részt vett az ember megmentésében.
Az egyház tanítása szerint Isten teremtésének korona az emberek, ők a kozmosz központja. Az ember sorsát a személyes viselkedése és a választás szabadsága határozza meg, nem pedig a születési idő vagy a csillagok és bolygók elrendezésének sajátosságai. Természetesen vannak olyan tényezők, amelyek kívülről befolyásolják az embereket, de az egyház tanításai szerint Isten joghatósága alá tartoznak, nem pedig a mennyei testek elrendezése.
Az egyháznak az asztrológiával szembeni negatív hozzáállása ősi gyökereivel rendelkezik. Számos asztrológus még a korunk idején is boszorkánysággal és varázslással foglalkozott, amit az egyik Istenbe vetett hit nem tudott pozitívan érzékelni.
Az asztrológiai doktrínában láthatók a miszticizmus és az emberi lény lényegi bizonytalanságának vonásai. Ebben a tanításban nincs olyan, ami keresztény értelemben Istenről szól, ezért az ortodox személy nem tudja ilyen képet látni a világról.
Az asztrológia nem szó a szó közvetlen értelmében (ez a szignifikáns különbsége a csillagászathoz képest). Az asztrológiai doktrina áltudományos, és az emberi világkép területére vonzza, amelyben Isten helyett csillagok és bolygók érintik az emberi életet.
A kereszténység figyelmezteti a hívõket, hogy meg kell érteni az ember nagyságának lényegét. Az Úr Jézus Krisztus magára veszi az emberi testet, amelyet megtisztulnak. Az ember felmagasztalja az Istennel való legmagasabb fokú egységét. Ezért az az élettelen teremtésnek az emberre gyakorolt hatásáról szóló doktrina nem alkalmazható, mert a kereszténység szerint az egész világ egy személytől függ, nem pedig fordítva.
