Az emberek szerint, akiket általában russofóbnak hívnak, hazánkban a 2000 után létrehozott irányítási rendszert "rendõrségnek" hívják. Egyes politikai erők, amelyek nem kedvelik az állam határozott kezét, természetesen támogatják egy ilyen ítéletet. Gyakran szolgáltatnak statisztikákat, amelyek szerint Oroszország 100 ezer emberre számítva a rendőrök számában az első helyen áll a világon. És ebben a mutatóban országunk jelentősen megelőzi az Egyesült Államokat és az EU országait.
Annak érdekében, hogy objektíven megértsük azt a kérdést, hogy a „rendőrségi állam” fogalma milyen mértékben tartozik Oroszországhoz, el kell végezni egy bizonyos következetes elemzést, amely pontosan és tényszerűen igazolhatja vagy megcáfolhatja ezt az ítéletet. Fontos meghatározni az ebbe a kategóriába tartozó kormányzati jellemzőket és formákat, valamint megérteni, hogy a globális demokratikus folyamatok hátterében hogyan valósul meg e rendszer stabilitása és hosszú távú stabilitása.
A „rendõrségi állam” megfogalmazás a 18–19. Században jelent meg, és azokra az országokra utalt, ahol minden vezetést egy elit csoport kezébe foglaltak, akik hatalmi struktúrákat használnak hatalmuk jóváhagyására és irányítására. Az ilyen kormányzási forma kialakulásának történelmi példái azt mutatják, hogy megjelenésének jellege kizárólag az általános káoszon és anarchián alapszik. Valójában a társadalom maximális rétegződése ebben az esetben hozzájárul a legtöbb ember vágyához, hogy olyan erős hatalmat hozzon létre, amely rendbe tudja hozni a rendszert. Ez volt az az idő, amikor a „Stabilitás és Rend” jelmondatok alatt álló nemzetcsoportok vezetői elindultak az állami hierarchia csúcsához.
Hogyan jelennek meg a "rendőrség" előtaggal rendelkező államok?
Általános szabály, hogy a „rendõrségi állam” fogalma alá tartozó országok élõen kijelentik, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat és a demokratikus szabadságjogok védelmét. A kormánytisztviselők retorikájában azonban rendszeresen hallják a „kormányzás merev vertikális helyzetéről”, „fegyeleméről” és „a megfelelő rend helyreállításáról” szóló mondatokat. A társadalmi rendszer destabilizációjának körülményei között természetesen a tömegtámadásoktól és az anarchiaktól fáradt emberek többsége egyetért az ilyen intézkedésekkel. Ennek megfelelően a bűnüldöző szervek, köztük elsősorban a rendőrség szerepe válik meghatározóvá ebben a folyamatban.
Ezért a rendõri osztály képviselõi, akiknek hivatalos feladatai közvetlenül magukban foglalják a közrendet szabályozó jogi normák védelmét, a hatalom legfontosabb eszközévé válnak. Jellemző jelenség ebben az esetben az a tény, hogy az idő múlásával ez a fajta súlyos ellenőrzés a társadalom minden szférájára kiterjed. Ráadásul a hatóságok által deklarált stabilitás nem jöhet létre.
Az elit hivatalos képviselői pedig a nyilvánosság számára aktuális, a hatóságoknak címzett tematikus kérdésekben kijelentik, hogy súlyos külső és belső veszély áll fenn. A rendőrség felhívja a polgárokat az éberséghez és a bűnüldöző szervekkel való együttműködéshez szükséges biztonsági intézkedések bevezetésére.
Ebben a tekintetben hazánk vezetõinek különféle történelmi korszakokban tett kijelentései nagyon felfedõek. I. Miklós: "A forradalom Oroszország küszöbén áll, de nem engedom be." És Vlagyimir Putyin nagyon hasonló kifejezéseket tett az ukrán narancssárga forradalomról.
Történelmi példák
A világtörténelem elegendőszámú rendõri állam klasszikus példáját ismeri. Végül is a hatalmi rendszer bármilyen változása a fenntartása érdekében tett intézkedések objektív szigorítását vonja maga után. Az elmúlt században sok ilyen esemény történt a bolygón.
A rendõrségi állam létrehozásának legjelentõsebb eseteit Spanyolországnak, Franco uralomnak, Chilet Pinochet uralma, Törökországnak a kemalizmusnak lehet tulajdonítani. A világközösséget ezután megdöbbentette az ezekben az országokban zajló zsarnokság. És a legszomorúbb az, hogy a zsarnokság és az összes politikai és társadalmi szabadság megsértésének ezen megnyilvánulásainak célja nem a rend és fegyelem kialakítása volt, hanem a félelem felkeltése és az uralkodó akarata iránti engedelmesség megkérdőjelezése.
Mindenki megérti, hogy a modern civil társadalomnak mindenképpen ellensúlyoznia kell a kormányzás ilyen formáit. Ebben az összefüggésben fontos megérteni, hogy egy országot valójában nem csak a kihirdetett szlogenek alapján lehet átalakítani. Végül is a politikai és társadalmi szabadság, valamint a demokrácia iránti elkötelezettség nem a nyilatkozatuktól függ, hanem pusztán a tényleges végrehajtáson alapuló végrehajtáson.
Kiderül, hogy stabilitása érdekében a társadalom gyakran megengedi a kormánynak, hogy szigorúan ellenőrizze az ország élet- és társadalmi szféráját. Ezenkívül a polgárokat védő jogi normákat annyira szabadon kell értelmezni, hogy egyszerűsített gyakorlat alakuljon ki az igazságszolgáltatás irányítása során, a kedvezőtlen médiumokat elcsábítsák és az ellenzék elnyomjon.
A "rendőrségi állam" és Oroszország fogalma
Természetesen nagyon fontos, hogy az orosz állampolgárok megértsék, mi hazánkban egy modern államrendszert jelent. Valójában a tekintélyelvűség, az oligarchia és a rendőrség jól ismert formái nem tekinthetők igazolhatónak és kielégítőnek a demokratikus szabadságjogok dinamikus fejlődése és kialakítása szempontjából.
A rendõrségi államok legjellemzõbb példái a nemzetközi életbõl nagyon felfedõek. Ezek a rendszerek általában a bűnüldöző szervek teljes erőforrását irányítják a kormányzó elit érdekeinek védelme érdekében, amely rendszerint magában foglalja a nagy monopóliumokat és vállalkozókat (ritkábban a középosztály képviselőit). Így csak a lakosság ezen rétegei érzik magukat védelem alatt és kényelmes körülmények között élhetnek. Ezért tesznek mindent a rendõrségi rendszer támogatása érdekében.
Hazánkban vannak olyan szemléltető példák, amelyek egyértelmûen értelmezik az állami hatalom normáját, amikor az osztálytagság nem garantálja a sérthetetlenséget. Hodorkovszkij és Lebedev sorsa ékesszóló bizonyítékká vált, hogy az orosz társadalom gazdasági elitének nincs "égi" státusza. Másrészt az ország állampolgárai szemtanúi voltak egy olyan helyzetnek, amikor az orosz oligarchia szintjén a kifogásolható versenytársakat a bűnüldöző szervek kezével távolítják el. Ebben az esetben a tematikus tapasztalat azt jelezheti, hogy a közigazgatás kezd beavatkozni a gazdaság alapjaiban, amelyeket nem csak a társadalom jelenlegi lojalitása miatt ráztak fel.
