Minden új generáció kissé különbözik az előzőtől. A 90-es évek végén - a 2000-es évek elején született fiatalok egy generációja nő fel. Ezek tinédzserek, diplomások és új egyetemi hallgatók. Ők hamarosan az idősebb generáció helyére lépnek, csatlakoznak az egyetemek és új munkahelyek soraihoz. Mi tehát ezek a fiatalok, mi a sajátossága az új évezred diákjainak?
Használati útmutató
1
Ez a fiatal generáció a gyors technológiai fejlődés korában nőtt fel. Kiskorától kezdve már ismerik az internetet, a számítógépeket, a legújabb okostelefonokat és táblagépeket. Gyakran jobbak, mint a szüleik, akik ismerik a szerkentyű technológiáját és tulajdonságait. Ezek a fiatalok nem csupán élő kommunikáció révén kommunikálnak a közösségi hálózatokon, e tekintetben zártabbak, mint az udvari játékokban felnőtt szüleik.
2
Jobban bíznak a divattervezőkben, a számítógépes zsenikben és a képernyőn lévő csillagokban, mint a saját szüleikben. Növekszik a szülők és a gyermekek közötti távolság, megszakad a tapasztalatok átadása a család körében. Ezért a különféle nemzedékek értékének és megértésének hiányossága, bár bármilyen korszakra jellemző, egyértelműen megmutatkozik ebben a generációban.
3
Az információ túlzott telítettsége, nemcsak hasznos, hanem káros, felesleges, valamint a meleg kapcsolat hiánya a családban negatív következményekkel jár az ember számára. Ezek a fiatalok, még hallgatók és nem kisgyermekek formájában, hihetetlenül hiperaktívak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy energiájuk és elszántságuk miatt mindent megtesznek. Éppen ellenkezőleg, energiájukat gyakran pazarolják nyugtalanság, képtelenség koncentrálni egy dologra, és folyamatos figyelemváltás.
4
A megfigyelt figyelem hozzájárul ahhoz, hogy csak rövid ideig képesek elnyelni az információkat - nagyon rövid részekben. A függőség szintén hozzájárul ehhez: Twitter, közösségi hálózatok, képregények - mindez megtanítja a fiatalembernek, hogy az információkat tömören, röviden és nagyon gyorsan érzékelje. Ezért emésztik és elemzik ugyanúgy. Ez problémákhoz vezet a döntések meghozatalában, a nagy szövegekkel való munka nehézségeihez, súlyos információforrásokhoz, adatelemzéshez, átgondolt, szorgalmas munkához.
5
Ennek a nemzedéknek egy másik jellemzője, hogy fogyasztói társadalomként nőtték fel őket. A korai gyermekkortól kezdve nem volt hiány étel, játék, információ vagy technológia. Sok szülő biztosítja gyermekeinek minden, az élethez szükséges eszközt, és még ennél is többet: olyan hihetetlen mennyiségű árut biztosítanak számukra, amelyre ezeknek a gyermekeknek nem lehet szükségük. Ennek eredményeként egy nemzedék nő fel, amelyet mindenki számára biztosítani kell, és nem igazán tudja, hogyan kell kezelni a nehézségeket, megélhetést keresni, legalább néhány nehézséget elviselni és legyőzni őket. A fiatalok közül sokan még azt sem tudják, mi az, ha nem akarjuk megszerezni azt, amit akarnak. Mindez kapzsi fogyasztáshoz, az egoizmushoz és az „örök gyermek” szindrómához, a felelőtlenséghez és ahhoz a tényhez, hogy az első helyet nem az ember személyisége, hanem mindenféle márka játszik.
6
A legtöbb jelenlegi és jövőbeli hallgató nem lesz képes teljes mértékben megbirkózni az egyetemi programmal, vagy a program, valamint az egész egyetemi rendszer alkalmazkodni fog az új létfeltételekhez. Az új oktatási szabványokkal és az egységes állami vizsga formájában bevezetett záróvizsgaval azonban mindez már teljes mértékben összhangban van az új valósággal. A fiatalok infantilismája és önző képessége a felnőttek támogatására épül: szülők, tanárok és tanárok. Ezért mindegyiküknek meg kell oldani egy nehéz kérdést: hogyan lehet új generációt felnövelni.
