Az egyes országok sikerét nem utolsósorban egy erős karizmájú vezető jelenléte határozza meg. Az elmúlt évszázad sok politikai figurát adott a világnak, akik észrevehető nyomot hagytak országaik történetében. Ezeket a fontos személyeket biztonságosan Mustafa Atatürknek, Konrad Adenauernek és Margaret Thatchernek lehet tulajdonítani.
![Image Image](https://images.culturehatti.com/img/kultura-i-obshestvo/96/velichajshie-politiki-hh-veka.jpg)
Mustafa Kemal Atatürk
A született Törökországban és a világ minden tájáról származó Atatürket jogosan tekintik a 20. század legtehetségesebb reformátorának. 1923 és 1938 között Törökország elnöke volt. Az Atatürk alatt az ország világi állammá vált, latin ábécére váltott. A nők emancipációját végrehajtották, intézkedéseket tettek a nyugati kultúra előmozdításának megerősítésére. De ezek az átalakulások csak a politikus széles körű reformterületének felszínén helyezkednek el.
A reformok megkezdésekor Mustafa Kemal Atatürk mély és átfogó elemzést végzett a törökországi helyzetről, és alaposan megvizsgálta a Nyugaton alkalmazott állammodell jellemzőit. Ennek eredményeként az egykori Oszmán Birodalom átalakulása, amelyet nagymértékben különböztettek meg az elmaradás és a középkori viszonyok, egy modern állammá alakult, amely korának leghatékonyabb példáira épült.
Conrad Adenauer
A II. Világháború némileg véget nem érő vége után az ország sajnálatos helyzetben volt. Sok város romokban feküdt. A fennmaradó vállalkozásokban megőrzött értékes felszereléseket a nyertesek kijavították javításra. A német nép belső ürességet, zavart és csalódást tapasztalt. Konrad Adenauer ebben a nehéz időszakban lett az újonnan létrehozott állam, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja.
Mire hivatalba lépett, a politika már több mint hetven éves volt. Eseményes és eseménydús életet élt, nagyszabású átalakulások tanúja volt az országban és a világban. E látomásos politikus vezetése alatt Németország erős európai állammá vált. A politikus munkájában aktívan felhasználta megkérdőjelezhetetlen tekintélyét, bár az ország irányításának nagyon szigorú módszereire támaszkodott. Adenauer 1963-ban saját akarata alapján lemondott. Nyugati uralmának idejét "német gazdasági csodának" nevezték.