Sir Winston Leonard Spencer-Churchill 1953-ban Nobel-irodalmi díjat kapott. A hivatalos megfogalmazás szerint "a történelmi és életrajzi munkákban való magas szintű ismereteiért, valamint a magasztos emberi értékek fenntartásában tett rendkívüli oratóriumáért odaítélték".
Nobelbizottság Favoritizmus példa
Nagyon általános vélemény szerint Winston Churchillnek az irodalom odaítélése a Nobel Bizottság egyik példája. 1953-ban a Nobel vagyonkezelõi valóban akartak odaadni egyik díjat az akkori brit miniszterelnöknek. De milyen díjat kap ez a kiemelkedő politikus?
Sajnos az állami bölcsességért Nobel-díj nem létezik. A politikusok általában Nobel-békedíjat kapnak. Churchill azonban aligha volna hajlandó elfogadni. Végül is mindig arra törekedett, hogy a háború hol folyjon: Kubába, Indiába, Szudánba és Dél-Afrikába. És a világ színpadán, a nemzetek egyik legnagyobb vezetõjeként, bebizonyította magát a globális háborúk idõszakában.
Valószínűen attól tartva, hogy elutasítják a békedíjat, a Nobel-bizottság tagjai úgy döntöttek, hogy a politikát irodalmi díjjal tisztelik. Ezenkívül Churchill híres író volt, és nevét többször felsorolták a díjra pályázók között. Igaz, hogy a svéd akadémia volt állandó titkára, Per Helström 1946-ban írt első jelentése a jelöltről meglehetősen negatív volt a következtetéseiben.
A Hellstrom nem talált irodalmi érdemeket a Savrola kalandregényben, amelyet Churchill fiatal hadnagy írt, hogy enyhítse az indiai garniszoni élet unalmát. Két évvel később, a Svéd Akadémia professzora, Nils Achnlund egy második, kedvezőbb jelentést készített.
Hangsúlyozta Churchill munkájának nagy jelentőségét az első világháború eseményeinek dokumentálásában. Ennek ellenére a professzor arra a következtetésre jutott, hogy Churchill történelmi munkája nem igazolhatja a Nobel-díjat. Ezért úgy döntöttek, hogy az irodalmi hírnevét hozzásegítik Churchill hangszórói tevékenységeihez.
