A múlt század nyolcvanas éveinek közepén, a SZKP vezetõje, Mihail Gorbacsov vezetésével, a Szovjetunióban megkezdõdött a perestroika elnevezésû, politikában és közgazdaságtanban zajló átfogó átalakulások. Több éves reformok nem segítettek létrehozni az "emberi arcú szocializmust". A 90-es évek elején a Szovjetunió megszűnt egységes államként létezni.
Használati útmutató
1
A szovjet vezetést arra kényszerítették, hogy az ország politikai és gazdasági életében bekövetkező negatív jelenségek miatt kezdjék el a perestroikát. Az új vezetésnek úgy tűnt, hogy elegendő ahhoz, hogy a gazdaság felgyorsuljon, feltételeket teremtsen a nemzetgazdaság szabad fejlõdéséhez való áttéréshez, biztosítsa az átláthatóságot, hogy az ország élen járjon a világban. A perestroika első szakaszát, amely 1985-ben kezdődött és körülbelül két évig tartott, a társadalom lelkesedéssel fogadta.
2
A nyolcvanas évek végére azonban világossá vált, hogy az államigazgatás régi adminisztratív rendszerének „újraújítása” nem vezet a kívánt eredményekhez. Ezért bevezettek egy utat a piacgazdaság elveinek a gazdaságba való bevezetésére, amely az ország első lépése volt a kapitalizmus felé. Az évtized végére az ország heves politikai és gazdasági válságban volt, amely radikális megoldásokat igényelt.
3
1988 nyarán kezdődött a perestroika átalakulások második szakasza. Az országban elkezdték szövetkezetek létrehozását, és a magángazdasági kezdeményezéseket mindenféle módon ösztönözték. Feltételezték, hogy három-négy év alatt a Szovjetunió képes lesz teljes mértékben beilleszkedni a kapitalista gazdaság világrendszerébe, amelyet „szabad piacnak” hívnak. Az ilyen döntések radikálisan megsértették a szovjet gazdaság minden korábbi elvét, és megbontották az ideológiai alapokat. A Szovjetunióban a kommunizmus a 20. század utolsó évtizedének elejére már nem volt az uralkodó ideológia.
4
A piac felé vezető út rendkívül nehéznek bizonyult. 1990-ben szinte egyetlen áru sem maradt a hazai üzletek polcán. A lakosság kezében lévő pénz fokozatosan már nem volt a jólét mérőszáma, mert kevés volt a vétel. Az országban növekedett az elégedetlenség a kormányzattal, amely nyilvánvalóan állt a társadalom számára.
5
A párt vezetése megkezdte a perestroika harmadik szakaszát. A párt vezetõit a tisztviselõktõl arra kérték, hogy dolgozzanak ki egy valódi piacra való áttérés programját, amelyben a termelési eszközök magántulajdonban állnak, a szabad verseny és a vállalkozások függetlensége lenne. Ennek fényében 1990 közepére a B.N. Jeltsin Oroszországban valójában saját politikai hatalmának központját alakította ki, függetlenül a központi vezetéstől.
6
A perestroika tükröződik az országban zajló belső politikai folyamatokban. 1990 júniusában az orosz parlament elfogadta a szuverenitás nyilatkozatát, amely hatályon kívül helyezte a szakszervezeti törvények prioritását. Oroszország példája fertőzővé vált a Szovjetunió más köztársaságai számára, amelyek politikai elitjei szintén álmodtak a függetlenségről. Megkezdődött az úgynevezett „szuverenitási parádé”, amely gyorsan vezette a Szovjetunió tényleges szétesését.
7
Az orosz történelem fordulópontja, amely véget vet a perestroikának, 1991 augusztusának eseményei voltak, amelyeket később "augusztus putchnak" hívtak. A Szovjetunió magas rangú vezetõinek egy csoportja bejelentette a Vészhelyzeti Állambizottság (GKChP) létrehozását. Az országnak a korábbi politikai és gazdasági csatornájához való visszatérésére tett kísérletet azonban meghiúsította a B.N. Jeltsin gyorsan megragadta a kezdeményezést.
8
A puszta kudarca után alapvető változások történtek a Szovjetunió hatalmi rendszerében. Néhány hónappal később a Szovjetunió több független államra szakadt. Így nemcsak a perestroika, hanem a nagy szocialista hatalom teljes korszaka véget ért.
