A keresztény hagyományban létezik egy speciális egyházi szentségek doktrína, amelyek során az isteni kegyelem egy emberre ereszkedik. Az ortodoxiaban hét szentség található, amelyek közül az egyik az Eucharisztia.
Az Eucharisztia az egyházi szentségek, amelyek során Krisztus, a Megváltó testének és vérének valódi lényegét csodálatos módon alkalmazzák a kenyér és a bor lényegére. Ez a csoda az eucharisztikus kánon során fordul elő, amikor a pap készített ajándékokra hívja fel a Szent Szellemet.
Az Eucharisztia az isteni liturgia központi momentuma. Ezt a szentséget Jézus Krisztus hozta létre az utolsó vacsora alatt. Maga a Megváltó megparancsolta nekünk, hogy az Eucharisztiát megünnepeljük. Ha közvetlenül az evangéliumhoz fordulunk, akkor olvashatunk arról, hogy egy hívõnek meg kell kezdenie az Eucharisztia szentségét (közösség). Így a Megváltó azt mondta, hogy azoknak, akik nem vettek részt életükben, nem lesznek önmagukban életük, mert örök életet él ő Krisztus testével és ivja vérét.
Az ortodoxia világosan fogalmazza meg, hogy az Eucharisztiában (vagy a hívõk közösségében) maguk a Krisztus valódi teste és vére vannak. Ezért a közösség nemcsak az isteni kegyelemről, hanem az Úrról is kommunikál, és vele egyesül. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az ortodoxok kétféle formában vesznek részt az közösségben - azaz a testben és a vérben. A katolikusok körében az úrvacsora egy formában zajlik - csak a test által.
Azt is hangsúlyozni kell, hogy a protestánsok szentsége nem nagy papság, hanem csupán szokás, a Szabadító utolsó vacsorájának történelmi eseményének emléke. Ezért a protestánsoknak fogalmam sincs, hogy a Krisztus testének és vérének lényege valóban van-e a kenyérben és a borban.
