A népek nagy vándorlása a törzsek tömeges vándorlása a Kr. U. IV. Században a Római Birodalom szélén és a határain kívüli területekről a központi régiókba. Ennek az eseménynek okainak komplexuma van, amelyek között a legfontosabb szerepet a nomád nomád hun támadások és az életszínvonal javítása játszották, amelynek eredményeként az emberek ülő életmódot és föld elfoglalását keresették.
A hunok meghódítása
345-ben a hun törzsek behatoltak a középkori Európába, akik megtámadták a Római Birodalom szélén élő ülő népeket. Ezek elsősorban békés törzsek voltak, akik mezőgazdasággal foglalkoztak, és nem tudtak megfelelő visszatérést adni az agresszív gondolkodású hunoknak. Az embereknek el kellett hagyniuk földet, új területeket kellett keresniük és harcolniuk kellett a kevésbé veszélyes és háborús szomszédokkal. Ennek eredményeként a már gyengült Római Birodalmat a szomszédos törzsek kezdték megtámadni, a különbözõ oldalak folyamatos támadása hozzájárult annak gyengüléséhez.
A hunok meghódítása a német törzsi unió összeomlásához vezetett, és a germán népek szintén elindultak a Balkán-félszigetre. A hunoknak sikerült elpusztítani az Ostrogothok államát, amely a Fekete- és a Balti-tenger között található.
Az ötödik századra a hunokat Attila vezette, aki még komolyabb kampányokat indított Európában. Az európai terület nagy részét támadásaik pusztították el. És csak 451-ben a rómaiaknak sikerült legyőzni a hadseregét, miután több hunnic törzs szövetsége felbomlott. De a népek nagy vándorlása már megkezdődött, voltak más hódítók is, akik akartak meghódítani Rómát. A barbárok egymás után megtámadtak, míg a rómaiak nem adtak nekik megfelelő ellenvetést. A Nyugat-római birodalom bukott.
A nemzetek nagy vándorlásának másik oka, amelyet a kutatók gyakran hívnak fel, az éghajlat lehűlése és a körülmények romlása számos területen. A törzseknek kedvezőbb helyeket kellett keresniük a mezőgazdaság számára.
