Az ortodox egyházban tizenkét különleges nap van a nagy kétszázadik ünnephez kapcsolódóan. Ezek az ünneplések az egyház emlékei azoknak a történelmi eseményeknek, amelyek különös szellemi jelentőséggel bírnak az ember számára. Január 19-én az ortodox egyház különleges pompával ünnepli Jézus Krisztus keresztségét.
A Baptista János Jézus Krisztus keresztelésének történelmi eseményét a három evangélium részletesen leírja: különösen Márk, Lukács és Máté evangéliumában. Ezenkívül az evangélista János apostol az evangéliumában is említi ezt a tényt, de közvetetten - a Baptista János tanúvallomása formájában, az eseményről.
A Lukács evangéliuma azt mondja nekünk, hogy Krisztus az Ószövetség keresztelését 30 éves korában kapta meg a Jordán folyón. Ez a kor nem véletlen, mert az ókori Izraelben a harmincadik évforduló az ember kialakulását jelölte meg, ráadásul éppen ezeknek az éveknek az elérése után kezdhetett prédikálni.
Jézus Krisztus keresztelésére az evangélium története szerint Betharban került sor (körülbelül tíz km. A Jordán összefolyásától a Holt-tengerig). Szent János, látva a megtestesült Isten minden nagyságának szellemét, kezdetben nem akarta megkeresztelni a Megváltót, kérve az utóbbi keresztelését. Krisztus azonban ragaszkodott a keresztségéhez, mert annyira szükséges volt teljesíteni „minden igazságot” (Máté 3, 15).
Érdemes megjegyezni, hogy az Ószövetségi keresztelés az igazi Istenbe vetett hit bizonyságát, valamint a bűnbánat keresztelését jelentette, mivel az emberek a Jordániába belépve beismerték bűneiket. Ilyen értelemben Krisztust nem kellett megkeresztelni, mert bűntelen volt, és nincs szükség igazolni Istenbe (magát a Szentháromság egyik személyéhez). Krisztus azonban ezt az emberek javára teszi, hogy a zsidók ne látják benne hitetlenségüket. A Szent Atyák látják Krisztus keresztelési jelentését. Így azt mondják, hogy Krisztus az egész emberiség bűneit a Jordán folyón mossa, és az Ószövetségi Krisztus keresztelése a modern keresztelési szentség prototípusa volt.
Az evangéliumok azt mondják nekünk, hogy Krisztus azonnal kijött a vízből (vagyis csendben jött ki anélkül, hogy bűneit vallotta volna meg). A keresztelés során a Szentlélek galamb formájában Krisztusra süllyedt, és hallotta az Atya Isten hangját, mondván, hogy Krisztus szeretett fia, és az Atya kegyelme van. Sokan voltak tanúi ezeknek az eseményeknek, és ebből az időből a Vízkeresztust is Hízusnapnak hívják, mert az egész Szentháromságot kinyilatkoztatták az embereknek.
Az Úr Jézus Krisztus keresztelése volt az első jelentős nyilvános esemény, amelyet Krisztus követett el. Ettől a pillanattól kezdve a Szabadító prédikált az embereknek a Mennyország megmentéséről és megközelítéséről.
