A Becsületjelvény rendje valójában az utolsó nagy díj volt azoknak, amelyeket a háború előtti időszakban a Szovjetunióban hoztak létre. Ennek a megkülönböztető jelnek a szükségessége merült fel, mivel a kormány arra törekedett, hogy a Szovjetunió munkavállalói számára további ösztönzőket találjon, amelyek nem kapcsolódnak a közvetlen gazdasági ösztönzőkhöz.
Hogyan jelent meg a Becsületjelvény rendje?
A múlt század harmincas éveinek közepén a tömegek munkaerő lelkesedése széles körben elterjedt a Szovjetunióban. A Szovjetunió kormánya elgondolkodott azon, hogyan ösztönözze az embereket és motiválja őket a munkavégzésre. A készpénzbónuszok csak egy módja a munka motivációjának. Ugyanilyen fontos ösztönző volt a munkavállalók azon vágya, hogy magas állami díjat kapjanak - a Becsületjelvény rendjét.
A Szovjetunió Legfelsõbb Tanácsának elnöksége ezt a rendeletet 1935. november 25-én hozta létre. A megfelelő rendelet kimondta, hogy a „Becsület jelvényt” azoknak az állampolgároknak és teljes kollektíváknak ítélik oda, akik az iparban, a mezőgazdaságban és a gazdaság más ágazatában mutatták be a legmagasabb arányt.
A rendeletet a tudományos és kutatási tevékenységekben elért érdemekért, a kulturális és sportelméleti eredményekért, valamint az ország védelmi képességeinek fejlesztésében való aktív részvételért kellett odaítélni.
Az ovális rend ábrázolta a munkást és a kollégot. Ez a kép tükrözi a társadalom előrehaladását a fényesebb jövő felé; megszemélyesítette az elnyomás munkájától. A figurák kezébe a művész feltette a reklámcsíkokat, a szlogennel, amely felhívta a proletáriakat, hogy egyesüljenek. A kompozíció felső részén vörös csillag és aranyozott betűk szerepeltek, a "Szovjetunió" alatt, alul pedig a "Kitüntetési jelvény" felirat volt.
