Még azok is, akik manapság inkább a modern elektronikus kiadványokkal és olvasóeszközökkel foglalkoznak, életükben legalább egyszer elvettek egy papírra nyomtatott könyvet. A nyomtatott könyv az emberiség egyik legnagyobb találmánya, amely lehetővé teszi a tudás és a művészi képek világába merülést. Általánosan elfogadott tény, hogy a tipográfiát a 15. század közepén találták ki.
A tipográfia története
A könyvek már jóval a tipográfia feltalálása előtt léteztek. De mielőtt kézzel írták volna őket, majd ismételten lemásoltak, a megfelelő számú példányt készítve. Az ilyen technológia rendkívül tökéletes volt, sok időt és energiát igényelt. Ezenkívül a könyvek másolásakor a hibák és torzulások szinte mindig beleragadtak a szövegbe. A kéziratos könyvek nagyon drágák voltak, ezért nem voltak széles körben elterjedtek.
Az első nyomtatás során készített könyvek nyilvánvalóan Kínában és Koreában jelentek meg, még az ie 9. században. Erre a célra speciális nyomtatott táblákat használtak. A papírra reprodukálni kívánt szöveget tükörképben rajzolta, majd éles szerszámmal kivágta egy lapos fadarab felületére. A kapott dombormű képet festékkel bekenjük és szorosan a laphoz nyomjuk. Az eredmény egy olyan nyomtatás volt, amely megismételte a forrás szövegét.
Ez a módszer azonban nem volt széles körben elterjedt Kínában, mivel minden alkalommal hosszú ideig ki kellett vágni a teljes szöveget a nyomtatott táblán. Néhány kézműves már megpróbálta végrehajtani a mozgó jelek egy formáját, de a kínai írásban szereplő karakterek száma olyan nagy volt, hogy egy ilyen módszer nagyon időigényes és nem igazolta önmagát.
