A 40 éves korosztály számára a „Maria, Mirabela” nem csupán a bájos lányok neve, hanem a kedvenc gyermekkori filmjei is, varázslatos karakterekkel és gyönyörű dalokkal. A szovjet moziban ez az első tapasztalat egy film létrehozásában, a játékfilmek és a kézzel rajzolt animációk kombinálásának módszerével.
A "Maria, Mirabela" (1981) gyermekeknek szóló animációs játékfilm premierje után a román és a szovjet operatőrök együttes munkája egyszerre két rangos díjat kapott: az olasz Giffon városában a Nemzetközi Filmversenyen (a "Cartoon Cinema" nominációban) és a XV uniós filmfesztiválon. Tallinnban.
Bejelentések és áttekintések, amelyekben egy teljes hosszúságú, 64 perces kazetta megtekintésére felajánlják a „Maria, Mirabela” mesefilmet, mindenki számára - mind gyermekek, mind felnőttek számára, akik nem felejtették el gyermekkorukat és szívükben kedvesek maradtak.
Jó mese
A "Maria, Mirabela" egy gyönyörű, élénk, zenei történet két kislány csodálatos kalandjairól, akik a béka, a szentjánosbogár és a pillangó segítséget nyújtanak problémáik megoldásában. Ennek érdekében együtt küldik őket, hogy látogassák meg az erdő tündérét. Milyen csodák nem történnek velük. A réten a nővérek megismerkednek a hernyók királyával, kerek táncot vezetnek pillangókkal. A tündérek birodalmában Mária és Mirabela kis becsületbeli leánykorongok találkoznak: téli, tavaszi, nyári és őszi. A nővérek útjában sok veszély van, de legyőzik a félelmeket és megbirkóznak a nehézségekkel. A legnehezebb pillanatban az órák királya segíti a bátor utazókat (kiderül, hogy tudja, hogyan kell megállítani az időt). És sikerül. Maria és Mirabela segítik Kwakinak, hogy kiszabadítsa a lábát, befagyva a jégtóhoz. Mindent megtesznek, hogy a repülési képesség visszatérjen az Omida pillangóhoz. És a Firefly Skiperich új fénylő cipőjével rendelkezik.
A nővérek nem voltak idegesen, amikor kiderült, hogy valójában mindezek a kalandok álomban zajlanak. De a közelben anyu (az erdő tündérje) és apja (az órák királya) voltak. És az igazi szülői szeretetük.
A telek úgy van megépítve, hogy a mese nem csak szórakoztatja. Segít megérteni a jó és a rossz közötti különbséget, együttérzést, kedvességet, bátorságot tanít. Természetesen van hely a filozófiai csúcsra. Például hallhatunk olyan karaktereket: „A múlt nem adható vissza, csak emlékezetre emlékeztethetõ”, „Csak egy nagyon bátor ember képes megmenteni a bajban lévõ barátját”, „A víz befagy az igazságtól”. De ez nem ugyanaz a népi bölcsesség, amelyhez mind a gyerekek, mind a felnőttek szeretik a régi, jó meséket.
A film együttes működésének jellemzői
A "Maria, Mirabela" zenei animáció - játékfilm 1981-ben történő létrehozására irányuló projekt nemzetközi volt (Szovjetunió-Románia), és a Sovinfilm Szövetségi Szövetsége részvételével valósult meg. A filmterméket három különféle filmstúdióban közösen készítették el: a román Casa de Filme 5, a Moldova-Film és a híres Soyuzmultfilm. A forgatókönyvíró és rendező Ion Popescu-Gopo román rendező volt, kollégájuk, Natalia Bodiul közreműködésével.
A munkát nem egy helyszínen végezték el, hanem szegmensek szerint elosztották az országok között. A játék része, beleértve a teljes méretű lövöldözést, Romániának és Moldovának volt a része. Ezenkívül a szerződés feltételei szerint a román szereplőket minden szerepre meghívták. Az animáció Moszkvában készült. A Soyuzmultfilm az egész ciklust átvitte: a karakterek létrehozásától és a jelenetek rajzolását a részvételükkel az egyszerű produkció színpadáig, amikor a beszélő állatokat animálták. A végterméket két formában mutatták be: az eredeti változat románul és a szinkronizált változat a szovjet közönség számára. A szinkronizáláshoz csodálatos színészek, hangmesterek galaxisát vonzták: Ljudmila Gnilova és Natalya Gurzo (Maria és Mirabela), Maria Vinogradova (Kvaki), Alexander Voevodin (Skipirich), Klara Rumyanova (Omide), Alina Pokrovskaya (az erdő tündér), George Vitsin (hernyók), Rogvold Sukhoverko (órák királya). Színészekre váratlanul a román nyelv nehézséget okozott az egyidejű szinkronizálás során, néha nem volt lehetőség "belejutni a labiaba" (amint ezt a szakmai zsargonban nevezik).
A rendezők újabb nehézségekkel szembesültek, amikor a gyermekek főszereplőivel (Maria - Medea Marinescu, Mirabela - Gilda Manolescu) kezdtek együtt dolgozni. Be kellett mutatniuk animált karakterüket, párbeszédet kellett folytatniuk a képzeletbeli karakterekkel, tudniuk kellett, hogy nézze meg és beszéljen. Annak érdekében, hogy a lányok megkönnyítsék a munkát, animátoraink kifejezetten nekik készítették egy adott epizódban részt vevő hősök gyurma alakjait. A vezetéknevekben tapasztalható egyetértés ellenére a lányok, akárcsak hősnőik, jellegükben és temperamentumukban különböztek egymástól: a nyugtalan és mobil Medea (Mirabela), valamint a lágy és szelíd Céh (Maria). Egy dolog egyesítette őket: a spontaneitás és a nyitott gyermeklélek. A forgatás idején a színésznők 6 éves voltak. Az óvodás gyerekek még nem voltak benne biztosak abban, hogy olvasnak, ám fülükhöz nem tudtak emlékezni egy nagyméretű szövegre. A keretbe kerülő dolgok nagy részét útközben találták ki. Tudták, hogyan kell fantáziálni és komponálni, ezért őszinte és meggyőzővé váltak a képernyőn.
A forgatás befejezése után a lányok soha nem találkoztak egymással. A sötét szemű Medea Marinescu, aki a csintalan Mirabela-izgulját járta, az évek során impozáns szépségszínésznővé vált. A nővére sorsa Mary filmjében, a szőke és kék szemű Gilda Manolescu filmje más sorsra esett. A filmekben már nem játszott. Miután túlélt két szörnyű tragédiát, amely végül megtörte, egy fiatal, gyönyörű nő 35 éves korában elhunyt.
A közönség egyik szerepének színésznője a nővérek képernyőn élő anyja volt - az erdő tündérje (Ingrid Celia). Sem a filmfórumokon, sem más információs forrásokban nem lehet információt szerezni e román színésznő karrierjéről és munkájáról.
A pápa képernyőn megjelenő képe (ő egy óriási gyermekkori álom órakirálya) nem egybeesik Ion Popescu-Gopo személyiségével. Otthon egy tehetséges rendező és animátor alkalmanként megjelent a képernyőn kis szerepek előadójaként, mind a saját, mind a játéktársak filmjeiben. Orosz-román családból származik. Az animáció művészetét elsajátította a moszkvai képzés során. A szovjet gyermekeket, Ion Popescu-Gopo emlékére Vremya bácsi képviseletében szerepelt (ez a karakter neve a film eredeti változatában). Egyébként a román kritikusok szerint a rendező által kitalált történet ősi mese motívumokat tartalmazott.
Interaktív rajzfilmhősökkel
Ma animált betéteket láthatunk gyakran a játékfilmekben - a rajzfilmek segítségével könnyen beállíthatjuk a film kívánt hangszínét, a parcellán szereplő rajzokkal pedig különféle álmokat és hallucinációkat ábrázolunk.
Az a gondolat, hogy a képernyőn megjelenő embereket meggyőzően kommunikálják a rajzfilmfigurákkal, izgatotta az animáció úttörőinek, mint például Jay Stewart Blackton, Emil Kohl, Winsor McKay, a képzeletét. Régóta technikai okokból lehetetlen volt teljes értékű „interaktív” megadása. A Disney stúdió képes volt magasságra tenni. 1944-ben megjelent az első zenei rajzfilm "Három Caballeros" - Donald Duck utazása Latin-Amerikába, a papagáj Jose Jose Carioca és a kakas Panchito társaságában. Vegyes animáció - a fantasztikus filmek aktívan kezdtek fejlődni a nyugaton. Az amerikaiak tökéletesítették a rajzfilmfigurák játékfilmbe történő beillesztésének gondolatát, amikor 1988-ban kiadták az Oskar-díjas komédia "Who Framed Roger Rabbit" című filmjét.
A 80-as évek szovjet közönsége azonban nem volt széles hozzáféréssel a Walt Disney Pictures klasszikusokhoz. Csak Mary Poppins történetének Disney verziójában láthattuk, hogy az igazi színészek hogyan lépnek kapcsolatba a festett karakterekkel. Ezért a "Maria, Mirabela" első rajzfilm filmjének megjelenését valamilyen csodának tekintették. A szemüveg által nem rontott szovjet gyermekek számára a rajzfilmfigurákkal és még külföldről származó filmtörténet nagy sikerrel járt. A Soyuzmultfilm számára a szovjet-román projekt volt az első tapasztalat, amikor kézzel rajzolt animációt használtak játékfilmekben.
A kép rendezője a híres művész, Lev Milchin volt. A film rendezője, Nikolai Jevlyukhin emlékeztet a szavakra, amelyeket Lev Isaakovich minden találkozón megismételt: "Ez az első film a Szovjetunióban, amelyet így kombinálunk. Természetesen nagyon sok karakter van. Természetesen nehéz nekünk." A produkció tervezője és a kép rendezője gyakran viták voltak, és veszekedések merültek fel. A szorzók nem tudták eldönteni, hogy néz ki a kép főszereplői: Kwaki, Skiperich és Omide. Emiatt a teljes filmkészítési folyamat gyakran megállt.
- Az 1. számú animációs rendező, ahogy Jonah Popescu-Gopo-t Romániában hívták, karikaturista és az animált minimalizmus támogatója volt (emlékezzen meg a híres kézzel rajzolt emberére).
- Lev Milchin a szovjet animáció klasszikusa. 1962 óta a Soyuzmultfilm stúdióban dolgozott, és élénk, színes, teljesen festett karaktereket készített a szovjet animációra (Tsvetik-Sevensvetik, Piggy Bank, Libák-Hattyúk, Állandó Bádókatonák, egy egész orosz népi mesék).
A főszereplők rajzolása során felmerült nézeteltérések miatt a munka több mint két évig tartott. De az eredmény meghaladta az összes várakozást. A különböző iskolák animátorai együttesen alkottak egy olyan vizuális elképzelést, amely semmiképpen sem volt rosszabb a Walt Disney Pictures-nél. És a hernyók pillangókká való átalakítása manapság nem kevésbé érinti a Disney "Fantázist". A karikatúra film "csodálatos-csodálatosnak" bizonyult, csak arról, amellyel a kezdeti dalban énekelik.
Varázslatos zene
Emlékezve a képen látható munkára, a zene szerzője, Eugene Doga zeneszerző azt mondja, hogy két szó, Maria és Mirabela dallama döntő szerepet játszott számára. A hősnők nevével összhangban zenét hallott. Nem tudom, hogy valami másnel is történt volna - jegyzi meg a zeneszerző.
A film eredeti változatában a dalokat a román művészek, különösen a népszerű énekes Mihai Konstantinescu hajtják végre. A "Melody" társaságnál 1983-ban kiadtak egy hanglemezt a "Maria, Mirabela" hangosmesével. A bemondó orosz szövege hangzik rajta, és az összes dalt az eredeti nyelven tárolják. Maga a film, amelyet a szovjet nézőknek szántak, teljes másolatot készített. Nem csak a karakterek beszédét fordították le, hanem a dalokat is újrahangzották. Verseket Dogi Eugene zenéjére Valentin Berestov és Eugene Agranovich írta.
A filmben Kwaki béka beszél és énekel a népszerű színésznő, Maria Vinogradova hangjában. Gyakran hangszerelt rajzfilmfigurákat, például sündisznót a ködben. A nyitó dal, amelyben a rajzfilmfigura "csodálatosan csodálatosan énekel", a képernyőn lépett a kis hallgatók felé, rádión és televízióban kezdték sugározni gyermeki műsorokban, és beillesztették a gyermekek számára készült dalgyűjteménybe. A "Maria, Mirabela" címdal, amely a film hangzásának alapját képezte, egyik színész sem tudott megbirkózni. A professzionális előadóművészek keresése megkezdődött a vokális adatokkal, megkönnyítve egy oktáv felfelé történő felugrását. A tesztpályát az akkori híres Alexander Gradsky rögzítette. Előadása néhány alkotónak azonban úgy tűnt, hogy nem gyerekes. A film szinkronizált változatában Leonid Serebrennikov vékony és lágy tenora hangzik.
A "Maria, Mirabela" dal annyira népszerű volt, hogy önálló színpadi életrajzot kapott, bekerült a 80-as évek pop-énekeseinek repertoárjába. Egy idő után Eugene Doga lírai kompozíciót írt a film témájáról (Andrei Dementiev versei). A népszerû énekes, Nadezhda Chepragi színpadából hangzott, és más néven "Maria, Mirabela" volt.
