Úgy tűnik, hogy a mi korunkban, amikor mindenki a magáért felel meg, az érzések, például a szánalom és az együttérzés kifejezése nem divatos. És csak a gyengeség megnyilvánulásainak tekintik őket - állítólag zavarják a kitűzött cél elérését, és megsemmisítik a siker reményét.
A kár rossz érzés, mondják sokan. Az ilyen tévedés semmiképpen sem válhat az életed alapelvévé. Vannak olyan fogalmak, mint az erkölcsi normák, amelyek megkülönböztetik az embert, és fölényt adnak a Föld egész élővilága felett. Valójában nem csak a fejlett értelemmel rendelkező agy különbözteti meg az embert az állattól. Az együttérzés valós embereket tesz nekünk, nem üzleti cápákat. Egy normál ember soha nem válik közömbösen mások szenvedése iránt. Ezenkívül élvezze mások gyötrelmét és építje rá a boldogságát. Segítő kéz nyújtása a rászorulóknak - ez a gyávaság jele? Inkább az emberiség megnyilvánulása. Mindannyiunknak néha együttérzésre volt szüksége. Szeretett ember halála, boldogtalan szerelem, az egyetem felvételi kudarca: ilyenkor fontos, hogy valaki segítsen, meleg szavakkal felvidítson, részt vegyen. Ez olyan nehéz? A mások iránti együttérzés képessége segít az embernek másokkal szembeni megfelelő elemzésében. Az a személy, aki képes megérteni valaki más fájdalmát, soha nem szenved szomszédja felé. Lehet kemény, kitartóan eljuthat a kitűzött célhoz, és nem adhat szét az érzelmeket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy átkozottul kell átadnod a többieket, és meg kell akadályoznod az érzéseiket. Minden helyzetben fontos, hogy személyiség maradjon, csak akkor igazán boldog lehet. A közömbösség érzéketlen bálványokká változtat minket, idegen minden érzelemre. Képzelje el, ha mindenki csak ilyen ember lesz, mi lesz a világunk? Az emberek, mint a gépek, csak feladataikat látják el, elhanyagolják érzéseiket. Az együttérzés nélkül nem lesz sem szerelem, sem öröm … semmi, ami valóban teljessé és gazdagá teszi az életünket.
