Az 1990-es évek orosz-csecsen konfliktusa. Mély történelmi gyökerei a XIX. Századi kaukázusi háborúból nyúlnak vissza. Akkor, amikor kiterjesztette területét és megerősítette pozícióját délen, az Orosz Orosz Birodalom először heves ellenállással szembesült a hegyvidéki népekkel, amelyek ezen területeket lakják. A felsőbbrendű fegyverek elveszítették a háborút, a Kaukázusban sok éven át törékeny béke uralkodott, de az orosz kormányt végül nem ismerték el büszkes felsőbbrendűnek.
Szinte egész ideje alatt, amikor Csecsenföld Oroszország része volt, a területén tömeges felkelések zajlottak, bandák működtek, katonai és politikai büntetőműveleteket végeztek. 1990-es orosz-csecsen konfliktus Nemzeti konfliktusként alakult ki a Csecsenföld függetlenségi harcában a Szovjetunió területén, az úgynevezett perestroika időszakban, 1980 második felében.
A Szovjetunió összeomlása
A Szovjetunió politikai és gazdasági szerkezetében bekövetkező változások ezen időszakának kezdetével erősödtek a nacionalista és a szeparatista mozgalmak az Unió sok köztársaságában. Radikális gondolkodású nacionalisták jelentkeztek Csecsenföldön, akik képesek voltak egyesíteni körülöttük egy rosszul képzett, egyszerű gondolkodású, patriarchális életet. Az akkori csecsen nacionalista mozgalom tipikus képviselője Zelimkhan Yandarbiev - egy etnikai csecsen, "népből" költő, az Írók Szövetségének képzett alakja. Jandarbiev volt az, aki rábeszélte Dzhokhar Dudaev tábornokot, hogy térjen vissza Észtországból Csecsenföldre, és vezesse a növekvő nacionalista mozgalmat.
A szeparatisták fő hajtóereje és szervezete az 1990-es Nemzeti Csecsen Népkongresszus (OKCHN) volt, amelyet 1991-ben Dudajev vezette. Az OKCHN fő célja a köztársaság szétválása a Szovjetuniótól és egy független csecsen állam létrehozása volt. Mindezeket az eseményeket szervezett, jól fegyveres bandák megjelenése, a köztársasági orosz lakosság tömeges népirtása és óriási áldozatok száma kísérte a katonai rendészeti tisztviselők és a civilek körében.
A hatalom megragadása a szeparatisták részéről
1991-ben a vezetés és a nacionalista vezetők szándékosan és szándékosan destabilizálták a köztársasági helyzetet, szélsőséges érzelmeket ösztönözve. Majdnem azonnal, miután Dudajev tábornok támogatta az OKCHN-t, 1991 nyarán nyilatkozta a csehcsen Köztársaság Nokhchi-cho függetlenségét, kettős hatalmat hozva létre a csecsenföldön, politikai ellentmondások sújtva. A jelenlegi helyzet nem tartott sokáig, szeptember 6-án katonai puccsot folytattak Csecsenföldön Dudaev vezetése alatt. 1991. október végén Dzhokhar Dudajev a szeparatisták ellenőrzése alatt tartott választások eredményeként a köztársaság elnökévé vált.
Az UGV központja által az ellenségeskedések befejezése után kiadott információk szerint az orosz csapatok vesztesége 4 103 ember vesztette életét, 1231 ember eltűnt / elhagyott / foglya volt, 19 794 sebesült.
Mindez arra a következtetésre jutott, hogy november elején B. Jeltsin orosz elnök rendeletet írt alá a rendkívüli állapot bevezetéséről a köztársaság területén. A rendelet közzététele és aláírása után a csecsenföldi helyzet enyhébbé vált, a rendeletet szó szerint, néhány nappal az aláírását követõen törölték. Ezt követően az orosz vezetés úgy döntött, hogy kivonja a köztársaság katonai egységeit és a Belügyminisztérium egységeit, amelyek során a szeparatisták aktívan megragadták és elrabolták a katonai raktárakat.
