2019. június 4-én megjelent a „Csernobil” sorozat utolsó epizódja, oroszul, rendezője Johan Renk. A sorozatfilm reálisan leírja az 1986-ban bekövetkezett katasztrófa eseményeit. A telek néhány hőse valóban létezett, és eseményekre is sor került. Más karakterek és helyzetek fiktív.
![Image Image](https://images.culturehatti.com/img/kultura-i-obshestvo/43/vimisel-v-seriale-chernobil.jpg)
Kitalált karakter
Az egyik főszereplő egy minszki nukleáris fizikus, Ulyana Khomyuk. Az országában tartózkodása közben észreveszi a katasztrófa következményeit, és saját akaratából érkezik a tragikus esemény helyszínére. Ulyana titkos dokumentumokat talál az archívumokban, beszélgetésekben találkozik Gorbacsovkal, a tragédiában vétkes személyekről szól a bíróságon, kórházban látogatja meg az áldozatokat, és meggyőzi a szereplőket a helyes döntések meghozataláról. A hősnő azon emberek kollektív képe, akik szemtanúk és részt vettek az eseményekben. Feladata, hogy fontos információkat közvetítsen a nézők számára egy vonzó történet útján. A sorozat szereplői között több férfi, mint nő. Ulyana kiegyensúlyozza a karakterek nemi összetételét is.
Egyéb helyszínek
A Pripyatban és a csernobili atomerõmûben található tényleges helyek helyett a sorozatban láthatjuk Vilnius és Kaunas környékét, amelyek Litvániában találhatók. Néhány, a Szovjetunió idejéből származó épület jól megőrizte és alkalmas volt a filmkészítésre. Az Ignalina Atomerőmű felépítése hasonló a csernobilihoz, így a vezérlőegységen lévő jeleneteket ott lőtték.
Kronológiai pontatlanságok
A negyedik epizódban egy emlékművet mutattak be a Podolsky származású és a Frunze utca kereszteződésénél, amelyet a katasztrófa felszámolóinak tiszteletére állítottak fel. Az emlékművet csak 2011-ben állították fel, amikor 25 év telt el a tragédia óta.
A baleset következményeinek felszámolása során egy helikopter zuhant, amely a pengéjével a daru felé csapódott. A sorozatban tragikus esemény történt közvetlenül a baleset után, és nem 1986 őszén, ahogy a valóságban volt. A helikopter legénységének úgy kellett kitöltenie az épületek tetejét, hogy a radioaktív por tovább ne terjedjen a levegőben. Hordó PVA ragasztót rögzítettek a helikopter külső felfüggesztéséhez.