1993 óta időszakonként felmerülnek gazdasági konfliktusok az oroszországi gázszállítás Ukrajnával, valamint a területén áthaladó gázszállítás miatt Európába. A földgázárakkal kapcsolatos nézeteltérés lényege Ukrajna Oroszországgal szembeni bizonytalan helyzetében rejlik: vajon testvéri ország, amely bizonyos előnyökkel járhat; független európai államról van-e szó, majd a földgáz árait európai szabványok szerint kell kiszámítani.
A konfliktus háttere
A Szovjetunió összeomlása után az újonnan kialakult független Ukrajna, amelynek területén a fő gázvezeték Oroszországból Európába haladt, útkereszteződésen állt: Ukrajna egyrészről önálló állammá vált, külső ellenőrzéstől mentesen, másrészt testvéri ország volt a posztszovjet térségben. Ezért Ukrajna történelmileg fenntartotta az ösztönzőket az Oroszországban előállított földgáz vásárlására és tranzitjára.
Ugyanakkor mind Oroszország, mind Ukrajna a kapitalizmust választotta késõbbi fejlõdésük céljaként. Ezért a piacgazdaság realitása fokozatosan megsemmisült. Annak ellenére, hogy a szállított földgáz jelentős kedvezményekkel járt, Ukrajna 1995-re nagyon nagy adósságot halmozott fel rá, 1 trillió rubel összegben.
A Gazprom bejelentette, hogy felfüggeszti az ukrán gázellátást, de javasolta az ukrán adósság problémájának megoldását az ukrán gázvezeték-vállalkozások ingatlanának egy részének átruházásával.
Az orosz-ukrán tárgyalások eredményét követően 1995. március 10-én úgy döntöttek, hogy folytatják az Ukrajnába irányuló gázszállítást, feltéve, hogy az ukrán fél egy hónapon belül ütemtervet készít a gáztartozások kifizetésére. Az adósságfizetési ütemtervet soha nem adták meg, azonban politikai okokból Ukrajnát nem választották le a gázellátástól.
Az első maidan után
2004-ben Ukrajnában elindult az „Narancsos Forradalom”, amelynek során felvázolták Ukrajnának az Európai Unió iránti törekvését, és az oroszellenes (néha őszintén sovinista) retorika szólalt meg mind a Maidan rendes tagjai, mind néhány kiemelkedő politikus ajkából. Ennek ellenére Oroszország nagyon visszafogottan vette ezeket a változásokat.
2005 márciusában, a „narancssárga puccs” után az új ukrán kormány bejelentette a Gazpromnak, hogy növelni kell az Ukrajnán keresztül Európába irányuló orosz gáz tranzit tarifáit. Az Oroszország számára a gázszállításra vonatkozó kedvezményes tarifák eltörlése lényegében Ukrajna költségvetési bevételeinek növekedését jelentené.
Ennek ellenére a Gazprom beleegyezett abba, hogy megemeli a szállítási tarifát, viszont ezt összekapcsolta az Ukrajnának szánt 50 USD kedvezményes gázár lemondásával és az átlagos európai gázár 160–170 USD / ezer összegének meghatározásával. m³.
Az ukrán kormány kategorikusan elutasította egy ilyen javaslatot, ragaszkodva az Oroszországgal kötött gázmegállapodások korábbi preferenciális rendszerének kiterjesztéséhez. Az ukrán oldal makacs hajthatatlansága, valamint a nem túl homályos oroszellenes retorika 2005 decemberében vezette az orosz követelmények szigorítását. A gáz ára 230 dollárra nőtt. m³.
Ezt követően, mivel a következő évre nem írták alá a földgázellátási szerződéseket, 2006. január 1-jétől leállították az ukrán piac gázellátását. Mivel azonban az orosz gáz Európába történő fő szállítása Ukrajnában a gázvezetéken keresztül történik, az utóbbi iránymutatása szerint 2006 első napjaiban az orosz oldallal megszüntették az exportáló gázt, hogy saját igényeit kielégítsék. Az európai fogyasztók ezt azonnal észrevették.
2006. január 4-én a Gazpromnak és az ukrán kormánynak sikerült megállapodniuk az ezer dollár 95 dolláros gázárairól. m³. Ezt az árat drága orosz és olcsó türkmén gáz keveréke tette lehetővé. Ugyanakkor egy idő után Türkmenisztán szintén benyújtotta Ukrajnának alulfizetési igényeket.
